Erdélyi fejedelmi család késői leszármazottja, de szegénységben nevelkedett. Egy túlnyomóan román nemzetiségű erdélyi faluban született, eredetileg zenésznek készült. Közben akvarelleket készített és már meglévő gipszmunkákat másolt. Egy jómódú erdélyi úr vállalkozott arra, hogy fedezze tanulmányait a budapesti főiskolán. Így került Barcsay 1919-ben Magyarországra. A főiskolán Vaszary, majd Rudnai növendéke volt. 1924-ben négy képpel szerepelt a Szinyei Társaság Tavaszi Szalonban rendezett Fiatalok kiállításán. Ekkor mélyült el vonzalma az alföldi táj iránt. 1925-1928 között a nyarak egy részét a Hódmezővásárhely melletti Mártélyon tötötte. 1926-ban Párizsban, egy évvel később Firenzében járt tanulmányúton. Az érzelmi tartalom helyett egyre inkább a forma kötötte le figyelmét. 1929-1930-ban ismét Párizsban tartózkodott. Ekkor kezdett barátkozni a látott tárgy és a kép-tér, a festészet két realitásának probémájával. 1929-től a nyarakat Szentendrén töltötte. Megélhetését az év fennmaradó részében tanári munkával biztosította a pesti Iparostanonc Iskolában. 1930-1938 látszólag egységes, valójában nagyon is egyenetlen periódus volt az életében. Három részre bontható életének ez a szakasza. Az első 1930-34-ig tartott, melyben sokat jelentett neki Paizs-Gobel barátsága, aki Szentendre szellemiségének felismerésére vezette rá. Munkáiban ekkor a széntechnika uralkodó: "Elővettem a szenet, nagyobb papírokat, és hónapokig mást sem csináltam, csak a szentendrei dombokat rajzoltam." A korai szentendrei szénrajzok után az olajhoz nyúlt, ekkorra tehetők a barna, fekete kontúros, súlyos tájak (Szentendrei táj 1933, Dombos táj 1934, Parasztudvar 1934). A második szakasz 1934 tavaszától 1935 novemberéig tartott. Ekkor Tornyai János és Nagy István hatása érezhető képein. Ebben az időszakban találta meg a számára legkedvezőbb technikát, a nagyon visszafogott olajtemperát, melyet fekete krétával kombinált. 1935 után a megnőtt önbizalom eredménye egy nagyméretű figurális kompozíció, a Három munkáslány. 1938 után a képi fegyelmet megbontja a belső indulat kifejezése. A téma a tájról az utcaképre és a csendéletre tevődik át. A technikában uralomra jut az olajfesték, heves ecsetkezeléssel felhordott vaskosságában. Barcsay művészete a magyar konstruktivizmus egyik önálló ága lett, amley ezer szállal kötődött a jelenhez, világnézeti, szociológiai, politikai porblémákhoz. Forrás: Wikipedia, http://www.bibl.u-szeged.hu/ha/muveszet/barcsay/barcsay.html