Galériánkban az alábbi munkái találhatóak meg: http://antikolivagaleria.hu/view.php?hc=1&id=88 http://antikolivagaleria.hu/view.php?hc=1&id=261 A művész életrajza: Iskolai tanulmányait az 1910-es években kezdte, Nagytapolcsányban (ma: Tapolcany, Szlovákia) és Trencsénben tanult. Mezőtúron, Badár Balázs[1] népi fazekastól elsajátította a fazekasmesterség alapjait. Tovább képezte magát Németországban 1919 és 1921 között, Leutkirchenben Paul Mann, Karlsruhéban a Grossherzögliche Majolika Manufaktur művészeti vezetője kezei alatt, ahol a legújabb máztechnikai eljárásokkal ismerkedett meg. Hazatérte után Badár Balázsnál folytatta munkáját Mezőtúron. Dolgozott a habán kerámia továbbfejlesztésén is. Nógrádverőcére 1923-ban költözött, és a Flóris bankház megbízásából megalakította a Keramos Részvénytársaságot, ahol a magyar népművészeti hagyományok alapján modern díszkerámiát gyártottak. A Majolika Manufaktúrában tanultakat hasznosítva műszaki vezető lett az üzemben. 1927-ben megalapítja saját műhelyét Verőcén, Lonkay Antallal együtt. 1928-tól rendszeresen részt vesz az Országos Iparművészeti Társulat hazai és külföldi kiállításain. Az 1930-as évek elején egyszínű, figurális, repedezett kerámiákat tervezett, de már saját mázkísérleteket is végzett. Magánórákat vett az Iparművészeti Iskola anyagipari szakán tanító Jákó Gézától. A harmincas években szinte minden jelentősebb kiállításon szerepeltette műveit, többek között 1934-ben Brüsszelben, 1937-ben Párizsban és 1939-ban New York-i világkiállításon.1933-ban a milánói iparművészeti trienálén ezüstérmet kapott. 1935-től már felismerhető műveinek sajátos stílusa. Újabb és bonyolultabb máztechnikákat is próbál és alkalmaz. A népi fazekas hagyományokat továbbvitte művein, többek között erdélyi, felvidéki és Habán díszítőelemekkel. Jelentősek a harmincas évek végén készített, ónmázas habán stílusú kerámiái. A II. világháború idején Losoncon megalapította a Nógrádi Palóc háziipari Műhelyt., melyet 1945-ben kerámiagyűjteményével együtt súlyos veszteség ért. Ezután a budapesti Zsolnay-gyárban, Mattyasovszky Lászlóval,1200 fokon égetett kerámiák, főként funkcionális tárgyak sorozatgyártását kezdik meg. Emellett egyedi műveket is készít. Az államosítás után visszatér Verőcére. Haláláig abban a házban alkotott, amely 1972. április 29-étől múzeumként működik.