Eosin

Összetétele és készítése Összetétele sokáig ismeretlen, illetve az olaszországi Gubbióban gyártott kerámiák titka volt. Magyarországon először úgy állították elő, hogy Wartha Vince elemezte a gubbiói Giorgio Andreoli egyik tálát bevonó mázat, majd Zsolnay Vilmossal a pécsi gyárban visszaállították az anyagot és a folyamatot. Az első ilyen termékeket 1891-ben, a Budapesti Agyagipari Tárlaton mutatták be, majd 1893-tól gyártották üzemszerűen – elsősorban a szecessziós stílusú kerámiák bevonataként. A Zsolnay porcelángyárban először lemázazzák a porcelánt egy türkizkék színű, átlátszó, ólommentes mázzal, majd kiégetik. Erre kerül a titkos összetételű, sötét massza, ami kétféle anyagot tartalmaz: színes- és nemesfémek keverékét, valamint ennek vivőanyagát. Kiszárítják, reduktív légkörben égetik, majd lemossák róla a masszát. Így válik láthatóvá a jellegzetes eozin máz. A végén tehát az eozint létrehozó anyag nincs rajta a kész kerámián. A kerámián csak egy különleges fizikai hatás miatt létrejött, nagyon vékony színréteg van, az ún. fizikai szín. Ez a színes szappanbuborékhoz vagy olajfolthoz hasonló jelenség (vékony réteg interferencia). A réteg vastagsága a fény hullámhosszával vethető össze.[1] Hasonló nevű anyag az eozin (festék), aminek azonban semmi köze a kerámiához: a fluoreszcein tetrabrómszármazéka. forrás: Wikipédia

Eosin technikával készült termékek

Nincs megjeleníthető termék.

Nem találta, amit keresett?

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.